A sakk szerepe a katonai nevelésben

A sakk a középkorban a nemesi kultúra része volt, főrangú személyek egyeduralkodó kiváltsága, a hadvezéreknek tanították, de olyan megfogalmazás is ismert, hogy „a királyok játéka”.
Napóleon ütközetei előtt órákon át fejben sakkozta le a másnap végrehajtott csatáit. Többek között számolt az áldozatokkal, veszteségekkel, az ellenfél megtévesztésével, a váratlansággal. És bizony kockáztatott is.
A sakk olyan terepasztal játék, amelyben a játékosok modellezhetik a hadsereg irányítás, csatajáték kis térben való megvalósítását.
A kollégiumban történő katonai nevelés egyik lehetőségét jelentheti a sakk. A növendékek a játék során megtanulhatják a taktikai áldozathozatalt a stratégiai győzelem érdekében, a csapdaállítást, a cselvetést, az ellentámadást, az elterelő hadműveletet, a felfedést (tűzvonal megnyitását), a fenyegetést (leütés, illetve matt), az áttörést, az ellenfél kényszerítését és a támadás kivitelezését, hogy csak néhányat említsünk a lehetőségek közül.
Ismerkedjünk meg a csatában részt vevőkkel!
A király a sakkban a leginkább védelemre szoruló (az ókorban a perzsa „halhatatlanok” védték uralkodójukat), normális esetben keveset mozdul, ha mozognia kell, az általában a vész kezdete.
A (had) vezér -tévesen a magyarban királynő- a csata legfőbb irányítója, szervezője (leginkább a török hadsereg nagyvezírjére asszociálhatunk). Minden alárendeltje tudásával rendelkezik, csak a huszáréval nem. Nem szerencsés az első vonalba küldeni.
A bástya, vagy régiesen torony nehéztisztnek számít, elsősorban a védelem a feladata (a királyt tudja elsáncolni). A perzsa neve harci szekér. A végjátékban képes jelentős szerepet játszani.
A futó, vagy futár könnyű tiszt, nevéhez illően óriási területeket tud bejárni.
A huszár vagy csikó, vagy ló, de lovagnak is mondható, aki előtt nincs akadály. Szintén könnyű tisztnek számít.
Játékosa válogatja, hogy ki melyik könnyű tisztjéhez ragaszkodik inkább.
A gyalog, vagy más néven paraszt kizárólag előre mehet. Gyorsabban először (két lépés), majd már csak lassabban (egy lépés). Verekedő alkat: balra is jobbra is tud ütni. Hátrálni viszont nem képes. Az igazi csatamezőn: a gyalog hátrálása a katasztrófa jele lehet, de az ellenfél előnyt is kovácsolhat belőle (a mohácsi csata elején az ellenség janicsár gyalogosai megfutottak, ez tévesztette meg a mi csapatainkat, felbomlott a rend, és a beáramló katonáink súlyos vereséget szenvedtek). A hátrálást azonban többnyire az igazi harcmezőn igyekeztek megakadályozni a parancsnokok, vagy szervezetté tenni, ha más megoldás nem volt (lásd a doni csatamezőn a második világháborúban).
A gyalog átváltozása a legnagyszerűbb dolog talán, ami egy sakkjátszma alatt megtörténhet. Ha eléri az ellenfele táborának végét, akkor megdicsőül és egy lépés alatt átalakul könnyű vagy nehéz tisztté, de akár vezérré is. És nem lesz árulóvá: a saját csapatait segíti ki.

A csata általában három részre bontható.

A megnyitás a támadási pozíció kialakítását és ezzel egyúttal a védelmi pozíció erősítését szolgálja.
A középjáték maga a csata. Ennek során csapásokat adnak és kapnak az ellenfelek. Veszteségek jellemzik mindkét oldalon. Ez a taktika terepe, de a stratégia kivitelezése is egyben.
A végjátékra (ha sor kerül), a csatában részt vevő felek leamortizálódtak annyira, hogy a még jelen lévő tisztek „könnyebben” mozoghatnak. Ez például a bástya terepe. Előfordulhat olyan helyzet is, hogy elfogynak a katonák és már a matt beadása is nehézségekbe ütközik. Vagyis: a győzelem helyett meg kell elégedni a döntetlennel.

A világos bábukkal induló kezdetben a támadó fél, hiszen lépéselőnyben van, a sötéttel lévő pedig a védekező. Mindkét csapatnak szüksége van azonban egyfajta védelmi
rendszer kiépítésére is. Egy játékon belül a támadóból is lehet védekező és a védekezőből is támadó, ez akár alkati kérdés. Sőt az is előfordulhat a csatában, hogy a csapatok egy része védekezik, másik része támad és vannak, akik tartalékba helyezettek lesznek.
Én bevallom, védekező típusú játékos vagyok és ha lehet a sötét bábukat választom, dacára a lépéshátránynak.
A csata során át kell gondolni a következőket: mit vagyok hajlandó feláldozni, melyek az elterelő hadműveletek, hol összpontosítsuk a támadást.
A matt adása a verseny célja. Az ellenfél királyának foglyul ejtése. Amikor olyan helyzetbe kerül, hogy már mozdulni sem tud.
A csata vége pedig általában az egyik fél győzelméig tart. A döntetlen, a megegyezés kevéssé fordul elő. Mindenki szeme előtt a diadal lebeg. Pedig a békés döntetlen is egyfajta lehetőséget jelent. És az igazán nemes ellenfelek ezt is meg tudják tenni az alkalmas pillanatban.

A sakk a tanulók személyiségi, és problémamegoldási gondolkodásának fejlesztési eszköze is. A pedagógusnak nem kell kimagaslóan értenie a sakkjátékhoz, kizárólag a szabályait kell jól ismertetnie növendékeivel. Ez után pedig már csak idő kérdése, hogy mikor szárnyalja túl a tanítvány a mesterét…

Hajdúböszörmény, 2023. augusztus 31.

Vastag György
honvédelmi alkalmazott