Emlékezés és emlékműavatás a debreceni honvéd középiskolában

Az 1956-os hősök mellett az első világháború hőseire is emlékeztek a Kratochvil Károly Honvéd Középiskolában Debrecenben. A tanintézmény névadójának és a parancsnoksága alatt harcoló bajtársainak emlékére állítottak emlékművet az iskola udvarán.
 

„Nehéz gondolati ívet szőni az első világháború harcai, emlékezete és ’56 között, mégis összekötődik ez a két dolog. De mi a párhuzam a kettő között? Az első világháborúban ugyanolyan fiatalok harcoltak, akik 1956-ban felemelték a hangjukat az akkori elnyomó rezsim ellen. Ugyanaz az ifjúi vér és ugyanaz az ifjúi gondolkodás küzdött bennük” – kezdte ünnepi beszédét Fekete András alezredes.

A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója a fiatal generáció felelősségét hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet a kadétok szerepére a generációváltás előtt álló Magyar Honvédségben és a katonai vezetőképzésben. „Ötvenhat tanítson meg benneteket arra, hogy nem csak magatokért feleltek. A fiatalok azok, akik egy nemzet életébe új lendületet hoznak. Ezek ti vagytok! Különlegesek vagytok, mert bennetek a jobb és fényesebb jövő!”

Tóth Gábor, a Honvédelmi Minisztérium Honvédelmi Oktatási Kulturális és Tudományszervező Főosztály főosztályvezetője elmondta, fontosnak tartja, hogy október 23-a kapcsán legyen személyes kötődése mindenkinek.

Hangsúlyozta, hogy azok a katonák, akik az Isonzónál harcoltak és azok a hősök, akik ’56-ban kiálltak a nemzetért, mind hoztak egy döntést, hogy még ha áldozatok árán is, de hűek lesznek a hazájukhoz, a szolgálatukhoz, ahhoz, amit megfogadtak. Kratochvil Károly olyan parancsnok volt, aki a reménytelennek tűnő harcokban sem hagyta szétszesni a hadsereget, összetartotta és bátorságot öntött a bajtársaiba. „Ilyen parancsnokokra, ilyen katonai vezetőkre lesz szükség” – mondta Tóth Gábor főosztályvezető.

A beszédek után elismeréseket és előléptetéseket adtak át, majd a diákok ünnepi műsora következett. Ezt követően a kadétok az iskola udvarát ékítő, újonnan emelt Kratochvil-gúla mellett sorakoztak fel, hogy névadójuk és a Nagy háborúban, a Doberdó fennsíkon és Isonzónál elesett hősök előtt róják le tiszteletüket.

A tanintézmény vezetése által emeltetett emlékműről Kopócs János, az iskola oktatója beszélt, amelynek története 1918-ra nyúlik vissza. Kratochvil Károly, a 4. királyi Honvéd gyalogezred parancsnoka négy egyszerű, cementtel összeragasztott, karsztkövekből épített négy és fél méteres gúlát emeltetett a harcok helyszínein, ezzel a felirattal: „A m. kir. Nagyváradi 4. honvéd gyalogezred hősi halottainak és dicsőséges harcainak emlékére.”

A véres küzdelmeknek a gyalogezred nyolcvan százaléka esett áldozatul, a debreceni 3. honvéd gyalogezred pedig felmorzsolódott a harcokban. Hőség, szomjúság, temetetlen halottak tömegei, állandó tüzérségi tűz, ami elől szinte lehetetlen volt fedezékbe bújni, és a folyamatos, túlerejű olasz támadások.

Mindez nem csak a négyeseket sújtotta, az egész 20. honvéd gyaloghadosztály minden ezrede hasonló helyzetben volt, beleértve a szintén magyar ezredekből álló 17. közös hadosztályt is. Ennek ellenére a katonák emberfeletti kitartásról tettek tanúbizonyságot. Az emlékmű része egy székelykapu is, amely a dicsőséges székely hadosztály cselekedeteinek állít emléket, amely hadosztály Kratochvil Károllyal az élén vívta emberfeletti harcait.

Az emlékműavatás alkalmából Töll László ezredes, katonai identitásért felelős miniszteri biztos mondott ünnepi beszédet. „Amikor egy emlékművet emelünk, akkor azt azért tesszük, hogy lássuk minden nap. Akkor azok az elvek és erkölcsi útmutatók előtt tisztelgünk, amelyeket fontosnak tartunk. Ezért mondják, hogy a történelem rabjai vagyunk. Hiszen miből merítünk erőt, mi katonák? Az elődeink tetteiből, és erre emlékeztet bennünket ez az emlékmű. Azokra a bátrakra, akik ezért a hazáért az életüket adták egy olyan háborúban, amelyben lehet, hogy esélyét sem látták annak, hogy győzhetnek, de katonaként mégis megtették a kötelességüket. És ezeknek a hősöknek vagytok ti az utódai” – hangsúlyozta a kadétoknak.

„A legszebb és a legnehezebb küldetést választottátok. Katonának lenni ebben a hazában nem csak dicsőség, hanem nehézség is. Sokkal többet vállaltok, mint az átlag. És ha úgy döntötök, hogy a kard útjára léptek, akkor a legszebb hivatást választjátok. Ti vagytok azok, akik azokat az értékeket képviselitek, ami ennek a nemzetnek a megtartásához fontos: bátorság, hűség, kitartás és lojalitás.”

A beszédeket követően Szentesi Csaba alezredes, kiemelt tábori lelkész és Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész mondott áldást, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait. A rendezvény a Magyar Takarodó dallamaival zárult.